#Guru_Rinpoche története 2. rész
Indrabodhi király álmában egy öt ágú dordzsét tartott a kezében, ami bevilágította országát.
Boldogan ébredt, felajánlást tett a Három Drágaságnak.
Az istenek megszólították a királyt, elmondták Amithaba Buddha testet öltésének történetét, és közölték a királlyal, hogy a csoda által született gyermeket fiaként nevelje.
Államminiszterét a gyermek keresésére küldte, de a miniszter látva a gyermeket, arcán aranyló izzadság cseppekkel, látva az őt körülvevő dicsfényt, kételkedni kezdett királya józanságában, hogy a király ezt a nyilvánvalóan nem evilági lényt fiának tartja, ezért titokban tartotta felfedezését.
Az országban tombolt a szegénység, a háború látszott a tanácsadók szerint az egyetlen megoldásnak, de a király semmiképpen nem akart a Dharma ellen tenni, nem akart még több szenvedést okozni. Élete kockáztatásával leszállt a Nágák birodalmába, és és a Nágák hercegnőjétől megkapta a minden kívánságot teljesítő drágakövet. Ennek birtokában kívánsága, hogy bal szeme látóvá váljék, teljesült.
A király a tó felett, a tiszta égen szivárványt látott, és odasietett : a tó közepén egy ember nagyságú lótuszvirágot látott, a kelyhében egy piros arcú kisfiú feküdt. Óriási öröm és meghatottság öntötte el szívét, és megkérdezte a gyermeket:
- Kik a szüleid, melyik ország milyen kasztjából származol? Mit eszel, és miért jöttél közénk?
A kisgyermek válaszolt:
- A szüleim a bölcsesség és az üresség, a szülőföldem a dharma. Kaszthoz nem tartozom, azért jöttem, hogy a szenvedés okait, a vágyat, a gyűlöletet és a butaságot eloszlassam.
E szavak elhangzása után a király jobb szeme is látóvá vált, és leborult a gyermek előtt.
Folyt. köv.
Voltatok már ti is szorult helyzetben, és mégis a nehezebb utat, a nem ártást választottátok, mint Indrabodhi király ?
Nem harcoltatok, bármennyire is bántottak, inkább békésen imádkoztatok, meditációt gyakoroltatok, bízva a jó szívetek erejében ?
Írjátok le légyszi' kommentben hogyan segített már rajtatok, ha bátrak, önfeláldozók és együttérzők voltatok
köszi szépen, üdv. anita
Indrabodhi király álmában egy öt ágú dordzsét tartott a kezében, ami bevilágította országát.
 |
| Ötágú dordzse: mindkét végén 4 ág + a középső |
Boldogan ébredt, felajánlást tett a Három Drágaságnak.
Az istenek megszólították a királyt, elmondták Amithaba Buddha testet öltésének történetét, és közölték a királlyal, hogy a csoda által született gyermeket fiaként nevelje.
 |
| Amithaba ( tibetiül: Öpame ) Buddha |
Államminiszterét a gyermek keresésére küldte, de a miniszter látva a gyermeket, arcán aranyló izzadság cseppekkel, látva az őt körülvevő dicsfényt, kételkedni kezdett királya józanságában, hogy a király ezt a nyilvánvalóan nem evilági lényt fiának tartja, ezért titokban tartotta felfedezését.
Az országban tombolt a szegénység, a háború látszott a tanácsadók szerint az egyetlen megoldásnak, de a király semmiképpen nem akart a Dharma ellen tenni, nem akart még több szenvedést okozni. Élete kockáztatásával leszállt a Nágák birodalmába, és és a Nágák hercegnőjétől megkapta a minden kívánságot teljesítő drágakövet. Ennek birtokában kívánsága, hogy bal szeme látóvá váljék, teljesült.
 |
| Szivárvány a tó felett |
A király a tó felett, a tiszta égen szivárványt látott, és odasietett : a tó közepén egy ember nagyságú lótuszvirágot látott, a kelyhében egy piros arcú kisfiú feküdt. Óriási öröm és meghatottság öntötte el szívét, és megkérdezte a gyermeket:
- Kik a szüleid, melyik ország milyen kasztjából származol? Mit eszel, és miért jöttél közénk?
A kisgyermek válaszolt:
- A szüleim a bölcsesség és az üresség, a szülőföldem a dharma. Kaszthoz nem tartozom, azért jöttem, hogy a szenvedés okait, a vágyat, a gyűlöletet és a butaságot eloszlassam.
E szavak elhangzása után a király jobb szeme is látóvá vált, és leborult a gyermek előtt.
Folyt. köv.
Voltatok már ti is szorult helyzetben, és mégis a nehezebb utat, a nem ártást választottátok, mint Indrabodhi király ?
Nem harcoltatok, bármennyire is bántottak, inkább békésen imádkoztatok, meditációt gyakoroltatok, bízva a jó szívetek erejében ?
Írjátok le légyszi' kommentben hogyan segített már rajtatok, ha bátrak, önfeláldozók és együttérzők voltatok
köszi szépen, üdv. anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése